Eszti ezen az estén James Brown:Play the Funky Musik White Boy című számot énekelte...

Először Novák Péter értékelt:

"Mielőtt lemészárolnának minket a zenekritikusok,a zene eredetileg egy White Carry nóta és a 70'es évek végén született,de nem véletlenül került bele a 80'as évek tematikájába.Mint azt Eszter a kisfilmben is mondta,a zenének hatalmas hatása volt az egész rock-pop szakmába.Nagyon tetszett az előadás,és fanatsztikusan dinamikus volt.Nagyon klassz meghallgatni egy sexről szóló nótát a másik oldalról."

Majd Pély Brana követte:

"Tetszik,ahogy a ritmust megfogod.SZóval ugye igazából a funky zene elsősorban arról szól,hogy mennyire érződik minden.És van olyan ritmus benne,ami nagyon-nagyon tetszik.Nekem eggyel lehetett volna agresszívabb,dehát végülis ez is egy felfogás,ahogy elénekelted,úgyhogy köszönöm szépen!"

Soma folytatta:

"Nyilván én is éreztem,meg mindannyian éreztük,hogy akkora energia,akkora hang van benned,hogy láttam,hogy a végére odaraktad,de pont az tetszett,hogy az egészet úgy a ritmusban,úgy az előadásban,úgy a dinamikával való játékban olyan feszesség van,tehát annyira mp.-re kicentizve tudod,hogy hol fogod meg,hol engeded el.Még várja az ember,hogy még kap,és akkor még visszahúzod.Wááá...Nagyon bestia vagy!"

Presser Gábor:

Tetszett,nagyon tetszett.Nagyon-nagyon elegáns dolog úgy énekelni el valamit,hogy az ember játszik a dallal.Nagyon tetszett.Az a tény,hogy egy pillanatra megijedtem,hogy  ilyen meditatív hangot még nem hallottam az életben,de aztán láttam,hogy megint jött a kitörés,és megint  jött a játék a dallal.Úgyhogy hajrá!"

Bakács Tibor zárta le a véleménynyilvánítást:

"Nagyon érdekes lesz,hogy hogy fogtok beleférni ennyien egy döntőbe.De tényleg nehéz kérdés:Megosztod az országot majd, nyilvánvalóan,De közel hozod.Olyan hülyeség!Szerintem nyugodtan taníthatnál már.Most mit mondjak neked arról,amit te tökéletesen csinálsz?!"